Chapter 1

Szép estét mindenkinek...:) Meg is próbálom összehozni az első részt, remélem tetszeni fog nektek.:)

/Amber szemszöge/

Washington gyönyörű így este... Főleg hogy nem vagy józan, és alig találod a hazavezető utat.
-Alexis.... -tapogatóztam ikrem felé, közben az egész utca aszfaltját elfoglaltuk.Hirtelenjében oda nyúltam ahova nem kellett volna.
-Nézd már, még taperol is.... -háborodott fel.
-Add a kezed, mert el fogok esni! -kaptam utána.
-Örülsz? -nevetett. De nem feleltem, egy pillanatra megálltam. -Hahó! Föld Ambernek, mi történt? -legyezgetett el szemeim előtt. Én egy rögtönzött mozdulattal befogtam a lepénylesőjét.
-Shhhh! Hallottad? -kérdeztem.
-A mit? -értetlenkedett.
-Áhh semmi, biztos csak egy macska. -indultam el újra.
Már két saroknyira lehettünk a pihe puha ágyikónktól, amikor a hideg végig futott rajtam. Vagy valami más.
Hajnali háromkor rémület itt sétálni. De egyre gyorsabban szedtük lábainkat ikremmel.
Egy másodpercre behunytam a szemem, mert azt hittem, hogy kijön belőlem az eddigi tartalom.
De amikor megmerészeltem kinyitni, a közvilágítás teljes mértékében kialudt..
-Nem tudom mi történik itt, de ez nekem nem tetszik... -nyavalyogtam.
-Ugyan már... -legyintett nővérem. Igen, ő az idősebb.... Egy kerek perccel. -Nem tudom miért vagy ilyen beszari..
-Mert te egyáltalán nem félsz.... -néztem rá.
-Nem.... annyira... -fejezte be.
-Aha! Tudtam. -bizonyítottam.
Ebbe a pillanatba az történt, amire nem számítottunk. Megállt mellettünk egy dübörgő kocsi. Lehúzta az ablakát, és a szomszéd srác vigyorgott ránk.
-Na felvegyem a hölgyeket? -mondta csábosan.
-Hát jó lenne.... -ült be Alexis. Én magam is követtem.

-Köszike... -csaptam be magam mögött a kocsiajtót.
-Nálad van a kulcs? -fordult meg Al.
-Világíts a táskámba, mert korom sötét van itt.! -szólítottam fel. -Megvan! -kaptam elő a szinte 'bőröndnek' tűnő táskából.-Most kérlek világíts a zárhoz!
-Igen is kapitány! -viccelődött.
-Bent vagyunk. -nyílt ki előttünk.
-Na jó, ez olyan volt, mint ha betörők lennénk.. -lépett beljebb.
-Ki tudja manapság, mit hoz a holnap...


/Alexis szemszöge/

-Jó éjt Kislány.. -fordultam bal oldalamra, és magamra húztam a takarót. Ami nem volt olyan jó ötlet, mert abban a pillanatban levert a víz.
-Ki kell nyitni az ablakot... -sóhajtottunk fel egyszerre.
-Mehetsz Al... -nyújtotta ki rám nyelvét.
-Vigyázz, leharapom... -kacagtam. Egyből nem ékesíttette az arcát mosoly.
-Végre, hideg levegőáramlás... -könnyebbültünk meg. Egyből szívesebben dőltem vissza imádott ágyamba.
Behunytam szememet, és elkezdtem képzelődni... Mindig ezt csinálom, jó? Itt legalább az van, amit én szeretnék.. És most, szeretném az egyik legdögösebb pasit még a gimiből...
Magam elé képzeltem,  ahogyan a legjobb trükköket csinálja a labdával, és én ott olvadok a lelátón... Amikor a szél a hajába kap.... grrr... libabőrös leszek tőle, persze jó értelembe.
Érzem érintését, érzem a szívem dobbanását a torkomban, amikor hozzám szól.

Addig érzelegtem, gondolkodtam, míg álomba nem merültem. 

Hűvös fuvallat riasztott meg...  Nagyon lehűlt a szoba... Kénytelen voltam felállni, és becsukni a nyílászárót.
Egy pillantást vettem húgomra, aki durmolva aludt. Mielőtt tovább fennmaradtam volna, inkább a kényelmet választottam. Nyakig eltakartam magam, és próbáltam mindent visszaképzelni.
Aha..  Csak terveztem.
Egy égető, zsibbadó érzés a nyakam felől nem hagyott.
-Amber, Amber! -lökdöstem testvéremet, hátha ő is érzi, amit én. Hülye dolog ez az ikerpároknál...
-Mi van már? -nyitotta ki lassan a szemét...
-Jesszusom Al.... -meredt le.
-Mi van? Elkenődött volna a sminkem? -kapkodtam az arcomhoz.
-Bár csak az lenne... -szólalt meg nehezen.
-Bökd már ki! -idegesítettem fel magam.
-A nyakadon van két egymás mellett lévő pötty, vérzik, és fújj.... Látom ahogyan lüktet... -távolodott odébb. Reflexként ő is a nyakához kapott. -Jesszusom... -nézte vörös kezét.
-Ez mi lehet? -néztünk egymásra érthetetlenül.
-Nem tudom... -feleltem higgadtan. -De egy biztos... valami itt nincs rendben.. 
-Igen, ezzel én is tisztába vagyok. -nyomott zsepit a sebekhez. -Tessék, itt van neked is! -nyújtotta felém.
-Köszii...

/Amber szemszöge/

Mivel az alvás valahogy nem ment, ezért elkezdtünk keresgélni az interneten...
Mindenféle misztikus dolgok, amiknek a fele se igaz. De azért érdekelt, hátha jutunk valamire. Oldalra sasoltam... végül is Al-t nem is láttam, úgy belemászott a laptop képernyőjébe.
Ekkor egy érdekes cikkhez értem...
'Kiválasztott vagy'  címmel... Fura.
Egyre sötétedő lámpa, fura hangok, misztikus hideg... Ha ezen mind keresztül mentetek 10 perc alatt, kiválasztottak vagytok! 
Még ha nem is ezekben a pillanatokban ér utol a 'pokol', akkor se könnyebbülj meg.... A pecsét már rajtatok van.
Általában ez a jelenség azok között fordul elő, akik szoros kapcsolatban vannak egymással. Pl.: testvér, barátnő, rokon, vagy iker.
Tünetek: 
I. Izzadás.. Bármit is csinálsz, állandóan dobod a vizet. 
II. Égető, vérző harapás akár a nyakadon, akár a kezeden. Nehezen fog elállni, acetont önts bele, bármennyire is fáj, de ettől elmúlik.. 
III. Az utolsó tünet... A kiállhatatlan migrén. (Ez persze csak különleges személyeknél fordul elő.) Megszüntetése: rágcsálj kamillát! (Na igen, ez nálunk nem lényeges.)
Vele járó problémák: A meglévő fogsorod mellé, még egy pár éles harapó fog kerül.. 
Álmatlanság... egy percre nem fogsz tudni elszenderülni. 
Vérszomj. Folyamatosan csak embert akarsz majd ölni..  
Tükörkép.. Reggelente, vagy akár bármikor nem fogod tudni megnézni, hogy elkenődött-e a sminked.. Igen, láthatatlan leszel az üvegben. 
Ha különleges vagy: Részvesztés. Minden zuhanó testre érvényes a Föld mágneses vonzása, vagyis a gravitáció. Testrészeid innen-onnan csak úgy lekerülnek. Ez ellen tenni nem lehet... Rakd vissza, és figyelj, el ne veszítsd! 
Amint elolvastam, a körömlakkos ládikámhoz siettem. Kivettem belőle a körömlakklemosót, elővettem egy vattát, és óvatosan meglocsoltam vele.
Odasétáltam Alexis-hez, és egy rögtönzött mozdulattal a sebéhez nyomtam.
-Áhh, észnél vagy ember? -kiáltott fel fájdalmában.
-Nem hiszem, hogy ember... -fordítottam feléje a laptop-ot.
-Ezt mire véljem? -kerekedtek ki szemei.
-Olvasd csak el... -tartottam oda a sebére a vattát.
-Auch... -szisszent fel.
-Nyugi... ettől elvileg eláll... -ültem le mellé, és a vállára dőltem.
Hiába is civakodunk mindig... hiába flegmázunk egymással, akkor is ikrek vagyunk... össze kell tartsunk! És ha igaz, ami ide van írva, akkor se omlik le körülöttünk a világ. Elvileg minden egy nap után bizonyosodik be. Nem fogunk aludni, nem fogunk normálisan táplálkozni.. Sőt, lehet hogy elhagyjuk egy-két dolgunkat..Lesznek nehézségek, szörnyű dolgok. De a szeretet mindenre képes.!

Prológus és a szereplők

Sziasztooook.:) Új bloggal jelentkez...ünk?! Igen, Zsófi és én összefogtunk egy közös projektbe, és megpróbálunk mindenkit elkápráztatni:) Remélem tetszeni fog nektek :*

Egy átlagos ikerpár (Alexis&Amber) egy fura éjszaka után arra ébrednek, hogy a nyakukon két égető, apró pont ékeskedik, és a fejük majd szét robban... Vajon mi történhetett az alatt a bizonyos éjszaka alatt? Furcsa, ám dögös lényekkel nézhetünk szembe, akik a szüleik elől rejtőzködnek.

Alexis, a vadóc, és Amber az okostojás, próbálják túlélni a furcsa, ám még is megszokható hétköznapjaikat.

Teleportálnak, vadásznak, ölnek, méghozzá szemrebbenés nélkül. 

Ha egyszer a vágy uralkodik rajtuk, nem könyörülnek senkin. De vajon a zombivámpírok is tudnak ugyanúgy szeretni, mint egy normális ember? Ők is átlagosak, de valahogy mégis különlegesebbek, mint mi. 

Vajon a Wood lányok letudják győzni az éjszakát, és élve térnek haza?

Amber Wood (21)

Alexis Wood (21)